A tervezés logikája

Védőhálóval, ugráskor óvatlanok vagyunk!
Amikor van biztosíték, nem olyan mértértékű a figyelem, megosztja a biztonság érzése a figyelmünket, elveszi tőlünk az erőt attól, hogy mindenképp sikerülnie kell annak, amit célt kitűztünk magunknak.

A biztosíték egy olyan illúziót ad, hogy nem kell beletennünk a feladatba mindent. Amikor eltervezünk valamit, van egy út, amin tudjuk, hogy végig kell mennünk, de számítunk a kudarcra, és készítünk egy „B” tervet. Ez önbeteljesítő jóslat.

Nem kell tehát a „B” terv, hiszen így mindent beleadunk a sikerbe. Nincs szükségünk mentőövre, mert az csak magyarázatot tud nekünk adni, hogy miért nem a mi hibánk, ha kudarcot vallunk. Induláskor máris keresünk indokokat a kudarcra, értelemszerűen e szerint is fogunk cselekedni.,

Csak az „A” terv létezik, hiszen az „A” tervnek nincs szüksége a „B” tervre.

A „B” terv elveszi az energiát az eredeti célunktól. Tervezésnél és kivitelezésnél is megoszlanak az energiák, megoszlik a figyelem, nem az „A” terv kap mindent, hanem megosztjuk azt a „B” tervel.

Viszont a „B” terv alapfeltétele az „A” terv.

Már elindultunk, de a megváltozott körülményekhez nem volt kiszámított megoldásunk, a nem belátható következmények kikezdik az eredeti terv sikerét.

Meg kell tehát erősítenünk magunkban a tervet, amihez szükségünk van tudásra, és tapasztalatra, amit az utunk során megtanultunk. Ezekkel nem rendelkeztünk eddig, a folyamat, amit elindítottunk adott nekünk új kompetenciákat. Adott inspirációt, és olyan eszközöket, amiket az „A” terv közben fedeztünk fel.

Csakis erre lehet építeni a „B” terv új formuláját, csakis ettől tud működni a megvalósítás. Előfeltétele mindazoknak, ami ezután ránk vár. Nem kell tehát kudarcnak felfognunk a „B” tervet, csak akkor, ha ez egyszerre készült és nem egy folyamataként az „A” tervnek.