Kognitív disszonancia

Egonk úgy színezi át a világot, hogy mi magunk szeplőtelenek maradjunk. Azonban mielőtt a saját ízlésünkre festenénk a valóságot, tudatalattink feltérképezetlen mélységeiben összeütközésbe kerül egymással, az igaz és a valótlan, létrehozva a kognitív disszonancia nevezetű jelenséget.

Miközben egyidejűleg két egymásnak ellentmondó elképzelést igyekszünk elfogadtatni önmagunkkal, kényelmetlen feszültséget vagy stresszt tapasztalunk. Ez a lélek és az ego közötti ellentét mellékterméke. Ilyenkor vagy úgy döntünk, hogy elfogadjuk a valóságot, vagy különböző védelmi mechanizmusokkal igyekszünk csökkenteni a disszonanciát.

A leggyakoribbak, közülük az elkerülés, a tagadás és az önigazolás.

Egy tanmese, Dr. David J. Liebermantól:

Egy férfi egyik reggel, azzal a szent meggyőződéssel ébredt, hogy ő zombi.
Amikor közölte feleségével, hogy élő halottá vált az asszony megpróbálta kiverni a fejéből ezt a szörnyű téveszmét, – hiszen te nem vagy zombi, győzködte a férjét, – de bizony az vagyok, hajtogatta a magáét a férfi.

Mégis miből gondolod, hogy zombi lettél? tette fel az asszony a költői kérdést. Szerinted a zombik nem tudják magukról hogy micsodák? – kérdezett vissza a férfi szívfájdító őszinteséggel?

A feleség látta, hogy így nem jutnak egyről a kettőre. Felhívta a férfi anyját és elmesélte neki, hogy mi történt. Az anya megpróbálta orvosolni a bajt: – Hiszen én vagyok az édesanyád, nekem csak tudnom kellene róla, ha zombit hoztam volna a világra!! – Nem zombit hoztál a világra tromfolt vissza a fia, csak később váltam élő halottá. Márpedig én nem zombinak neveltem a fiam és nem adtam rá semmi okot, hogy ezt hidd magadról, – érvelt az anya.
Akkor is zombi vagyok! Zárta le a vitát a fia, aki sziklaszilárd maradt.

Hiába próbált az anyja az identitás tudatára apellálni és bűntudatot kelteni benne. A felesége még a nap folyamán pszichiáterhez fordult segítségért. Az asszisztens soron kívül adott egy időpontot a páciensnek, aki egy órán belül már a pszichiáter rendelőjében ült.

Szóval ön azt gondolja magáról, hogy zombi – összegezte a helyzetet a szakember. Tudom, hogy zombi vagyok vágta rá a férfi. Mondja véreznek a zombik? – firtatta a pszichiáter. Természetesen nem – felelte a férfi, hiszen a zombik élőhalottak, hogy is véreznének. A pszichiáter atyáskodó stílusa kissé bosszantotta. Hát akkor ide süssön, mondta a lélekgyógyász és felkapott egy tűt, megragadta a férfi egyik ujját és beleszúrt. A páciens elképedve bámulta az ujjbegyén feltűnő vércseppet és három – négy percig egy árva szót sem szólt.

Az ember mindig tanul mondta végül, tehát a zombik mégis véreznek.

Szeretnél többet tudni?